Budai mentőállomás 1123 Alkotás u. 56-58. (06-1)356-4937

 

 

A legtöbb mentős úgy tekint a munkájára, mint valami függőségre, akkor is, ha egyre több a nehézség. A járműpark öregszik, a betegek egyre ritkábban adják meg a tiszteletet, a munkaruha szakad, a fizetés kevés, hálapénz nincs, kiszállni mégsem lehet. Azt mondják, van benne valami varázslat, ami felnyomja az adrenalint. Nyolc órát töltöttünk az ország egyik legkorszerűbb mentőautójának csapatával.

 

„Huszonöt centi mélyen van bennem ez a cső” - mondja a mentőben fekve egy harminc év körüli vérző férfi, akit légmellel szállítanak a pulmonológiai klinikára az ország egyik legkorszerűbb mentőautójával, a M.I.C.U.– val (Medical Intensive Care Unit).
„Eddig csak a törést ismertem, de ezt a fájdalmat most szívesen elcserélném arra a fájdalomra. Ebben meghalni csak akkor lehet, ha nem jövök be a kórházba, ugye?” – kérdezi a hordágyon fekvő István az őt ellátó Kuzmányi János mentőápolótól, aki tizenhárom éve dolgozik az intenzív osztályon, és kilenc éve mentőzik. Azt mondja, bár sok a nehéz tényező, a mentőzés olyan, mint a drog: „ha egyszer valaki megérzi a szellemiségét, nem szabadul”. Tizenkét órás műszakjukból nyolc órát töltöttünk a gyorsreagálású intenzív-terápiás osztályként működő mentőautó csapatával.

.

Ez a speciális mentőkocsi azért is fontos, mert a segítségével olyan biztonsággal tudnak elszállítani egy beteget egyik kórházból a másikba (Budapesten nincs olyan egészségügyi intézmény, ahol az összes vizsgálatot el tudnák végezni), mintha a páciens egy intenzív ágyon feküdne. Mindezt mi is megtapasztalhattuk, amikor egy szívbeteg, illetve veseproblémákkal küzdő, altatásban lévő, instabil keringésű idős asszonyt kellett mellkas CT-re vinni. Különleges autó, de pénzt senki sem ad rá
A M.I.C.U., amelyből csak három van az országban, többek között azért különleges, mert nem a Mentőszolgálat által nagy többségben használt egyterű teherautó, amit mentőnek alakítanak át, hanem egy már építésekor is mentőnek készült gépjármű. Az autó méretét és felszereltségét tekintve is egyedülálló, nagyjából tizenöt millió forintnak megfelelő eszköz van rajta. A mentőautóban kötelezően tartózkodik egy sürgősségi szakorvos, egy intenzív szakápoló, illetve a jármű vezetője. Az általunk kipróbált, az Inter-Európa Mentőszolgálat Nonprofit Kft. által működtetett jármű köré egy négy gépkocsivezetőből, hat ápolóból, és nyolc-tíz orvosból álló csapat épül, szakmai vezetőjük pedig Zacher Gábor toxikológus, a Péterfy Sándor utcai kórház főorvosa, aki ingyen látja el ezt a feladatot. A M.I.C.U. fenntartása havonta körülbelül négymillió forintba kerül, amelyet teljes egészében az International Ambulance Service Kft. teremt elő a cégcsoport egyéb bevételeiből. "Bár egyértelmű, hogy a járműre szükség van, ami a finanszírozását illeti, az OMSZ-nek fix és nagyon kevés pénzből kell gazdálkodnia, az OEP nem akar fizetni, az Nemzeti Erőforrás Minisztériuma pedig hallgat" – mondta a hvg.hu-nak Molnár György, az Inter-Európa Mentőszolgálat mentési vezetője. Az OMSZ szóvivője, Győrfi Pál minderre úgy reagált: biztosítják az autóik szükséges karbantartását, büdzséjük fedezi a saját szervezett kocsiparkjuk működtetését, más, mentési feladatra vállalkozó cég, szervezet költségeit viszont természetesen már nem állják.

Innen már kikopott a paraszolvencia
A mentőegységen a felelősség és a végső szó most Apró Barbaráé. Jól kereső sebésznek készült, de mióta kilenc évvel ezelőtt, hatodéves egyetemistaként elkezdett mentőzni, nem tudott kiszállni. Most mégis vált: Angliába megy sürgősségi szakorvosnak, mert ez külföldön is komoly hiányszakmának számít, csak ott sokkal jobban meg lehet élni belőle. Azt mondja, fél a váltástól, de miután minden hitelét svájci frankban vette fel, nincs más lehetősége.
Az intenzív mellett ugyanis a sürgősségi ellátás a másik olyan terület, ahol nemigen fordul elő a paraszolvencia. S bár évekkel ezelőtt még a mentősök is kaptak hálapénzt, ez mára megszűnt. „Erre nincs pénze a lakosságnak” – magyarázzák. A doktornő ugyanakkor azt is hozzáteszi, ő ezt nem is várja el az emberektől, az ő fizetéséről ugyanis az államnak kéne gondoskodnia. Kuzmányi szerint sokszor többet is ér egy köszönőlevél, mintha pénzt kapnának.


Az alacsony fizetés miatt a mentőegység tagjainak legalább két-három másik állásuk is van. „Ez kell ahhoz, hogy az ember szinten tudjon maradni, ami persze még mindig nem jelent gazdagságot” – magyarázza Kuzmányi, akinél előfordul, hogy egy hónapban 250 óra helyett ennek akár a dupláját is ledolgozza. „Ha betartanánk az előírt óraszámot, úgy dőlne össze az egészségügy, mint egy kártyavár. Ezt a rendszert már csak az egészségügyi dolgozók hivatástudata viszi előre” – teszi hozzá.
Mivel pedig a mentőzés függőséget okoz, a mellékhatásai is ugyanúgy megvannak, mint a kábítószernek. A M.I.C.U. aktuális csapatának tagjai azt mondják, a mentősök közül sokan nem tudják feldolgozni a pszichikai stresszt. „Amikor az ember saját magánál fiatalabb embert takar le, az nagyon nehéz” – mondja Apró doktornő. „Ezt nem is lehet feldolgozni” – veszi át a szót a mentőautó vezetője. „Még most is kiráz a hideg, amikor arra gondolok, hogy egy tizenegy éves kisgyereknek azt kellett mondanom, hogy ’menj, adj egy puszit apukádnak’, mert mi már tudtuk, hogy végstádiumos gégetumoros, és menthetetlen. Valahol mindig meghalunk mi is a beteggel” – teszi hozzá Kuzmányi.
Azt mondják, mivel mentális segítséget intézményesített módon nem kapnak (az Országos Mentőszolgálat ezt cáfolta, szerintük erre jó a HELP Program), a feldolgozatlan stressz miatt nagyon sokan „elzüllenek”, mert a kocsmában próbálnak felejteni. Szintén gyakori emiatt az egészségügyi dolgozók körében a családok széthullása. A mentőzést azért szeretik mégis, mert „nagyon látványos dolgokat hajtanak végre, és változó körülmények között kell gyors és jó döntéseket hozniuk". A doktornő szerint az igazi sikerélmény az, ha a páciens nemcsak tovább él, de az életminősége is jó lesz. „Az az igazi művészet, amikor az ember a semmiből csinál valami nagyot” – teszi hozzá.

 
Alattomos lépcsőfokok
Ezt sokszor megnehezítik a körülmények: a páciensek részéről egyre ritkábban van meg a tisztelet, verbális és fizikai atrocitások is sokszor érik a mentősöket. Pihenésre sem marad sok idejük: egy tizenkét órás műszak alatt húsz perc ebédszünetet engedélyeznek, kivéve, ha hőségriadó van; olyankor ez 40 percre ugrik. Bár nem mindig van minden autó a teljes műszak alatt mozgásban, ilyen is előfordul, olyankor pedig nagyon kevés ez a pihenés.
Szintén hátráltatja a mentést, hogy egyes kórházakban a mai napig nincs megoldva az akadálymentesítés. A Szent László Kórházban (ma már Fővárosi Önkormányzat Egyesített Szent István és Szent László Kórház) tíz-tizenkét lépcsőfokon kell fel- és levinniük a betegeket; az akadálymentesítés hiányosságait a mentőegység tagjai szerint ott azzal magyarázzák, hogy műemléképületről van szó, amelyen nem végezhetnek érdemi átalakításokat. A Mária utcai szájsebészeti klinikán, ahol bizonyos esetekben szükség lehet intenzív ellátásra, intenzív osztály viszont nincs, több mint húsz lépcsőfokon kell szállítaniuk az adott esetben több mint száz kilós beteget a több tízkilós felszereléssel együtt.

.

Se ez, se az
A mentőegységgel töltött nyolc óra alatt több kórházban is megfordultunk, az egyik helyen pedig az Országos Mentőszolgálat (OMSZ) munkatársaival is találkoztunk, akik bár szintén fanatikusan mentőznek, nem igazán tudnak pozitívumot említeni az OMSZ-ről.
Főleg az autópark állapotáról panaszkodnak: egyikük meg is mutatja, hogy alig lehet lehúzni az ablakot, ami a 40 fokos hőségben, a légkondicionáló nélküli autóban nagyon megnehezítette a munkájukat. Az OMSZ központi rohamkocsija is épp ott halad el mellettünk, az ápolóról pedig dől a víz. Azt is megtudjuk, hogy a Magyarországon működtetett mentőautók 11 százalékában van csak légkondi, de ez közel sem a legnagyobb probléma. Egyes öreg járművekben nincs blokkolásgátló és légzsák sem. A mentősök azt mondják, a román esetkocsik felszereltebbek, mint a magyar rohamkocsik, ezt viszont szintén cáfolta az OMSZ.
Győrfi Pál szerint csupán arról van szó, hogy a román autók fiatalabbak, de felszereltségükben nincs különbség. "Az OMSZ-nél szigorú előírás, hogy olyan mentőautó nem futhat ki az útra, amely műszaki szempontból nem biztonságos. Ezt folyamatosan ellenőrzik a mentőszolgálat műszaki munkatársai, továbbá járműveiknek minden évben komplett, hivatalos, az OMSZ-től független műszaki vizsgán kell megfelelniük" - tette hozzá.
Az öregebb kocsik is kiszállhatnak

Egy rendeletmódosítás nemrég az eddigi 10 év helyett 13 évben maximálta a mentésben használható gépkocsik korát. Az OMSZ flottája nagyjából ezer járműből áll, ebből 743 autó fut az utakon, a többi tartalék. Egy ilyen flottánál szükség lenne a rendszeres gépkocsicserére, de 2008 óta egyetlen új autót sem tudtak beállítani. Emiatt elöregedett az OMSZ gépjárműflottája, hamarosan több mint háromszáz autójuk lépi át a tízéves kort. Győrfi Pál szerint az említett jogszabály-módosítás nem a legjobb megoldás, de dönteni kellett, hogy vagy ez, vagy jelentősen kevesebb autóval közlekednek. Utóbbi viszont a biztonságos mentést is veszélyeztethette volna.

A mentőautók mégis lehetnek balesetveszélyesek, az például, hogy egyes járművekben a két első ülés között van az oxigénpalack, nemrég tragédiához vezetett. Az OMSZ munkatársai elmeséték, hogy az egyik mentőautó balesete során a rajta utazó gépkocsivezető azért lett "agyhalott", mert az ütközés közben beverte a fejét az oxigénpalackba. A konkrét eset kapcsán az OMSZ szóvivője a hvg.hu-nak azt mondta: a megsérült gépkocsivezető nem "agyhalott", fejsérülésének mechanizmusát még vizsgálják, az említett palack pedig nem a két ülés között van.
„Kritikán aluli a szervizháttér, egy autó javítására pedig nagyjából háromszor annyi pénzt költenek, mint amennyibe egy új jármű kerülne” – mondja az OMSZ egyik neve elhallgatását kérő dolgozója, egy másik pedig hozzáteszi: „Csak a BKV-nak és az OMSZ-nek nincsen téli gumija”. Az OMSZ-nél úgynevezett „négyévszakos” gumit kapnak, amely tapasztalataik szerint „sem télen, sem nyáron nem jó”. Győrfi Pál ezen is finomított, szerinte ezek a gumiabroncsok nyári és téli közlekedésre is alkalmasak, és egyetlen baleset oka sem volt a gumik jellege vagy állapota.


„Ez nem mentő, ez szemétszállító”
„Nincs ruhánk, fizetésünk, autónk” – veszi át a szót egy másik OMSZ-es dolgozó, aki ennek ellenére már 23 éve mentőzik, jelenleg a pótlékokkal együtt havi 110 ezer forintért. Hatévente kapnak például új nadrágot, holott már a használat első egy-két évében tönkremennek. Egyikük megmutatja, hogy a ruhájára varrt fényvisszaverő csík is elkezdett leszakadni. Azt az OMSZ-nél is elismerik, hogy a mentők megbecsültsége és munkakörülményei valóban nincsenek arányban munkájuk értékével, de állításuk szerint a munkaruha-ellátás biztosított, a munkabér garantált, a szervezett gépkocsipark pedig folyamatosan szolgálatban áll.
Egy másik mentős azért kelt ki magából, mert egyre ritkábban találkozik „valódi” betegekkel, legutóbb például egy olyan nőhöz kellett kiszállniuk, akinek leszakadt a műkörme. A jelenlegi szabályozás szerint minden esetben használniuk kell a megkülönböztető jelzéseket, amikor pácienst szállítanak. Úgy érzik viszont, hogy az ilyen indokolatlan helyzetekben ezzel csak kockáztatják a saját és páciensük életét. „Ez nem mentő, ez szemétszállító” – magyarázza az OMSZ-es mentőápoló. Kuzmányi János ezt úgy fogalmazza meg, hogy a magyar emberekből hiányzik az egészségügyi kultúra, vagyis akkor is a 104-et hívják, ha másképp is megoldhatnák a problémájukat. A szakember szerint épp ezért lenne szükség magasabb szintű tájékoztatásra, már az iskolákban is. Mikor kell a megkülönböztető jelzés?

A megkülönböztető jelzések használatát szabályzat írja elő. Mentési feladatnál a riasztástól a helyszínre érkezésig, valamint ha a beteg állapota megkívánja, a helyszíntől a kórházig használandó.

Szubjektív döntések
Egy-egy hívás alkalmával sok irreleváns információt mondanak el a betelefonálók, ezt pedig meg kell tanulniuk szűrni. Külföldön például sokat segít ezen a helyzeten az "objektív kérdési séma", amelyet a diszpécserszolgálatoknál használnak. A szubjektív hozzáállás egyébként az OMSZ munkatársai szerint a mentőelosztó bázison is jellemző: napi szinten többször előfordul, hogy miközben például egy baleset közelében állomásozik egy mentőegység, sokkal messzebbről hívnak autót. Ezt a kívülállónak is irracionálisnak tűnő jelenséget ottlétünkkor is megtapasztaltuk.

Az OMSZ-nél az is gondot okoz, hogy nagy a szakemberhiány. Az egyik mentős a hvg.hu-nak arról mesélt, ahhoz például, hogy valaki mentőápoló legyen, nem kell komolyabb képzettség. Aki jelentkezik, akár már egy kéthetes tanfolyam után munkába állhat, bár először még ellenőrzött körülmények között.
Annak, aki a mentőautót vezeti, szintén nem kell egy pályaalkalmassági vizsgálaton (PÁV) kívül máson átesnie, ezért az egészségügy majd minden területén tapasztalható szakemberhiány miatt előfordulhat, hogy egy mentőautón egy hatodéves orvostanhallgató élet és halál ura, a mentőt egy szakácsból átképzett sofőr vezeti, és a mentőápolónak sincs komolyabb szakmai háttere. Győrfi Pál szerint ugyanakkor a mentőegység összeállítása során a szolgálati beosztás készítői a szakképzettség szempontját is figyelembe veszik.

 

Forrás: www.hvg.hu