Budai mentőállomás 1123 Alkotás u. 56-58. (06-1)356-4937

Tisztelt Miniszterelnök Úr, Tisztelt Miniszter Úr!

Elkeseredettségem oka, hogy a Magyar Állam megszegni készül adott szavát, egy velem - 1997-ben - kötött megállapodást. Ezt a megállapodást úgy hívják, hogy "Hivatásos Szolgálati Törvény" (1996. évi XLIII.tv.), melynek "preambulumát" idézem.

1996. évi XLIII. törvény
a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról

A Magyar Köztársaság függetlenségének, alkotmányos rendjének, valamint a lakosság és az ország anyagi javainak védelmét ellátó szervek hivatásos állományától az állam tántoríthatatlan hűséget, bátor helytállást követel. A hivatásos állomány tagjai a törvények és más jogszabályok, valamint a nemzetközi jog előírásainak megfelelően, a fegyveres szervek feladataihoz igazodó szakmai ismeretek birtokában különleges közszolgálatot teljesítenek. Az Országgyűlés - elismerve a hivatásos szolgálattal járó nagyobb áldozatvállalást és az azzal arányban álló erkölcsi és anyagi megbecsülés indokoltságát - a fegyveres szervek hivatásos állományának szolgálati viszonyáról a következő törvényt alkotja:

Mielőtt aláírtam ezt a megállapodást, gondosan tájékozódtam a feltételekről. Részletesen elmondták, hogy alkotmányos jogaimat több tekintetben is korlátozzák, és még ezen felül is számtalan kötöttséggel jár a hivatásos szolgálat. Néhányat megemlítenék, a teljesség igénye nélkül:

Munkaidőm ellentételezés nélkül magasabb, mint bármely más Magyar munkavállalóé. Jelenleg heti 48 óra, de több évig heti 54 óra volt.

Esküm értelmében, a munkám során kapott parancsot, utasítást, akár életem kockáztatásával is végre kell hajtanom.

A parancsot, utasítást (kivéve, ha az bűncselekmény elkövetésére szólít fel) nem bírálhatom, akkor sem, ha az nyilvánvalóan megalázó, vagy jogszabálysértő. Jogorvoslatra, csak a parancs végrehajtását követően van lehetőségem.

Szabadságról, szabadnapról bármikor visszarendelhetnek, ha a szolgálati érdek úgy kívánja.

Állandó lakhelyem elhagyását mindenkor jelentenem kell, tartózkodási helyem, és elérhetőségem megadásával.

Szolgálati helyemen politikai tevékenységet nem folytathatok. Politikai pártban tisztséget nem vállalhatok, mely tiltást szolgálati viszonyom megszűnését követő három évre kiterjesztették.

Az ún. megbízhatósági törvény bevezetésével megfigyelhetővé, leinformálhatóvá váltam én, és családtagjaim is, miközben a parlamenti padsorokban, az önkormányzatokban, több, korábban köztörvényes ügyekben jogerősen elítélt képviselő dönt a "sorsomról".

És végül, de nem utolsó sorban: Az Európai Unió szabályozásával is ellentétesen, nincs sztrájkjogom.

A megkötések fejében, Önök bizonyos kedvezményeket ajánlottak, tudván, hogy ennyi kötöttséget ellentételezés nélkül, épeszű ember nem vállal.

Önök ajánlottak a vállalásaimmal arányos anyagi és erkölcsi megbecsülést. Az előbbiről évek óta csak álmodom, az utóbbiról szinte naponta biztosítanak a hétköznapi emberek. Ez elmondhatatlan büszkeséggel tölt el, de sajnos tejet és kenyeret nem kapok érte a boltban.

Ajánlottak, és adtak 13. havi fizetést, amit aztán néhány éve el is vettek, hivatkozva a "társadalmi igazságosságra". Kénytelen-kelletlen elfogadtam.

Biztosítottak arról is, hogy minden szolgálatban eltöltött 5 évemet 6 évnek ismernek el. (1.2-es szorzó) Ezt egyébként nem kedvezményként értékelem. Munkaóráimat tekintve, 5 év alatt valóban 6-ot teljesítek.
És végül a mézesmadzag leghosszabb, legvastagabb és legmézesebb része a nyugdíjszabályozás volt.

Önök azt ígérték "jogfosztásom" fejében, hogy 25 év szolgálati viszony után, amennyiben az egészségem oly mértékben megromlana, hogy a hivatásos szolgálatot ellátni már nem tudom, vagy betöltöttem az 50. életévemet, teljes összegű szolgálati nyugdíjra leszek jogosult. Erős, egészséges fiatalemberként az egészségkárosodás meg sem fordult a fejemben. Az 50 éves nyugdíj korhatár volt az, ami miatt úgy döntöttem, hogy vállalom a kötöttségeket, és a munkával járó mindennapos veszélyt. Később aztán rájöttem, hogy a fokozott fizikai és pszichés terhelés miatt az egészségkárosodás lehetőségét sem lehet kizárni, de még így is korrektnek tartottam a szerződést.

Tisztelt Miniszterelnök Úr, Tisztelt Miniszter Úr!

Ezeket a kedvezményeket nem én követeltem magamnak egy demonstráció, egy sztrájkfenyegetés vagy egy fegyveres hatalomátvétellel történő megfélemlítés által.

Ezeket a kedvezményeket Önök ajánlották a korlátozások fejében. Én mérlegeltem, és elfogadtam az ajánlatukat.

Tudomásom szerint, Önök most a megállapodás felrúgására készülnek, oly módon, hogy a nyugdíjra jogosító szolgálati viszony időtartamát minimum 5 évvel (de a Jó Isten tudja mennyivel…) meg kívánják hosszabbítani, megfejelve ezt, az 1.2-es szorzó eltörlésével.

Arról már nem is beszélve, hogy a nyugdíjszámítás módját (ami egyébként szintén az eredeti megállapodás része volt) korábban, szintén számomra kedvezőtlenül módosították. Ez, így nem járja.

Az Önök kormánya - egyébként nagyon helyesen -, a bankok esetében törvényileg tiltotta meg az egyoldalú szerződésmódosítást, és most maga az „államgépezet” készül ugyan így egyoldalúan szerződést módosítani!

Uraim! Ha Önök 14 évvel ezelőtt a most tervezett feltételeket ajánlották volna, akkor én kinevetem magukat, és tovább állok.
A mostani tervezetük alapján 58 (vagy Isten tudja hány...) évesen leszek nyugdíjjogosult, de van olyan kollégám, aki mivel 34 évesen szerelt fel, csak 60 akárhány éves korára.

Ennek két hátulütője is van.

Az egyik, hogy továbbra is komolyan veszik a rendeletekben szabályozott alkalmassági követelményeket, és ez esetben 52-53 éves koromra hivatásos szolgálatra alkalmatlannak találnak, és elhajítanak, mint egy koszos rongyot. 25-28 évnyi szolgálatot ugye nem így akarnak "meghálálni"?

A másik, hogy nem veszik komolyan, ez esetben pedig sérül az állampolgárok biztonsághoz való joga.

Ugye belátják, hogy ezt a hivatást ötvenen túl már csak alapjáraton lehet űzni, és ez, figyelembe véve, hogy tűzoltókról van szó, megengedhetetlen.

Meglátásom szerint is irritálja a civileket a 40 éves nyugdíjas, ezért szükséges az újra szabályozás, de az történjen úgy, ahogy 1996-ban is történt. Módosítsák a nyugdíjba vonulás szabályait (meghagyva az 50 évesen megszerzett nyugdíjjogosultságot), de az csak a törvény hatályba lépését követően felszerelőkre vonatkozzon.

Amennyiben Önök az érvelésem ellenére úgy gondolják, hogy a "társadalmi igazságosságra" való hivatkozással jogosultak a szerződésünk felrúgására, úgy jelzem, hogy igazamért, a legfelsőbb nemzetközi fórumokig is hajlandó vagyok elmenni.

Nem figyelmen kívül hagyandó azon aprócska tény sem, hogy - bár úgy tűnik, mint ha saját, személyes problémámról tájékoztatnám Önöket, azért - ez közel 63.000 fegyveres (!), és rendvédelmi dolgozó problémája is.

Őszintén remélem, hogy mindenki számára elfogadható, bölcs döntés születik a kérdésben.

(2011. március 2.)

Tisztelt Kollégák!

Új törvényi szabályozás a kamarai tagságról - Közlemény

2011. március 8. 9:10

2011. március 7-én az Országgyűlés nagy többséggel elfogadta az egészségügyben működő szakmai kamarákról szóló törvénymódosítást. Ezzel a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Egészségügyért Felelős Államtitkársága és a szakmai kamarák közötti hosszas egyeztetési és jogszabály-előkészítési folyamat zárult le.

A törvénymódosítás eredményeként a törvényalkotó megerősítette a kamarai jogköröket, helyreállította az egészségügyi dolgozókra vonatkozó etikai felelősségi rendszer működőképességét és hatékonyabbá tette az érdekképviseleti munkát mindhárom szakmai kamara – a Magyar Orvosi Kamara, a Magyar Gyógyszerész Kamara és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara – tekintetében.

Mint ismeretes, az előző kormányzat megosztottá tette a szakmát a kamarai tagság önkéntessé tételével. A 2007-ben hatályba lépett szabályozás megtépázta a kamarák tekintélyét és számos működési zavarhoz vezetett, különösen a szakmai etikai felelősségi rendszer működésképtelenné tétele és a kamarák szolgáltató, szakmai támogató szerepkörének visszaszorulása járt negatív következményekkel.

Az új ágazati szabályozás alapján - a kamarák javaslatainak figyelembevételével - ismét teljes körűen kötelezővé válik a kamarai tagság. Az elfogadott törvény alapján 2011. június 1-jétől nem végezhet egészségügyi tevékenységet az, aki nem tagja a szakterületén működő kamarának. A szabályozás másik fontos eleme, hogy az egészségügyi dolgozókat érintő etikai felelősségre vonás minden esetben a szakmai kamaráknál működő etikai bizottságokhoz kerül vissza.

A törvény meghatározza a kamarai éves tagdíj legmagasabb mértékét is, ami a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara esetében a kötelező legkisebb munkabér, illetve garantált bérminimum egyhavi összegének 18 százaléka, a Magyar Gyógyszerészi Kamaránál a személyi joggal rendelkező gyógyszerész kamarai tagok tekintetében a 60, másoknál a 30 százaléka, a Magyar Orvosi Kamarában pedig ugyancsak 30 százalék. A tagdíj pontos összegét a kamarák alapszabályában az országos küldöttközgyűlés állapítja meg.

A kamarai tagsággal jelenleg nem rendelkező egészségügyi dolgozóknak 2011. május 31-éig van lehetőségük arra, hogy kérjék felvételüket a szakmájuk szerint illetékes kamarába. A határidő betartása különösen fontos, mert aki a kérelmet határidőben benyújtja, az 2011. június 1-jétől is – a tagfelvételi határozat meghozatalának időpontjától függetlenül – jogszerűen dolgozhat a szakmájában.

A kibővült tagság körében soron kívüli kamarai választások lesznek, amelynek alapján új országos küldöttközgyűlést kell tartani. A szakmai kamaráknak 2011. június és szeptember között új kamarai alapszabályt kell elfogadniuk, emellett legkésőbb 2011. október 31-ig új etikai kódexüket is meg kell alkotniuk.

A NEFMI Egészségügyért Felelős Államtitkárságának meggyőződése, hogy a szakmai kamarák, mint hivatásrendi köztestületek tekintélyének helyreállítása – ennek keretében különösen az egészségügyi dolgozók fokozott bevonása a döntéshozatali folyamatokba – jelentősen hozzájárul a szakma megbecsülésének helyreállításához.

(Egészségügyért Felelős Államtitkárság, kormany.hu)

Forrás: http://www.kormany.hu./hu/nemzeti-eroforras-miniszterium/egeszsegugyert-felelos-allamtitkarsag/hirek/uj-torvenyi-szabalyozas-a-kamarai-tagsagrol

Ügyiratszám: 30809-20/2011.

Ügyintéző: Kovács Rita

Valamennyi Intézmény Vezetőjének

Székhely

Tisztelt Intézményvezető Asszony/Úr!

A költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2011. évi kompenzáció összegének megállapításáról az alábbi tájékoztatást adom.

A magyar Államkincstárhoz több olyan jelzés érkezett, hogy a kompenzáció összegét a központosított illetmény-számfejtési program egyes esetekben nem az „elvárt” módon állapította meg.

Ez főként közalkalmazottak kompenzációjának megállapításakor, abban az esetben jelentkezett, ha a munkavállalók minimálbérre, garantált bérminimumra kiegészítésen felül munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt is kaptak.

A kormányrendelet (2.§ (5) bekezdés) szerint a kompenzációt legfeljebb nulla öszegig csökkenteni kell a minimálbér és a garantált bérminimum elérése érdekében végrehajtott illetményemelés összegével.

Ezt a KIR olyan esetekben is érvényesítette (a jogcím használata miatt), ahol volt ezenfelül munkáltatói döntésen alapuló illetményrész, így fordulhat elő, hogy egyes személyeknél – ahol van minimálbérre, garantált bérminimumra kiegészítés és ezen felül munkáltatói döntésen alapuló illetményrész is – a program jelenleg hivatalosan elfogadott értelmezés szerint nem vagy nem helyesen számfejtett kompenzációt.

A 2011. február havi kompenzáció a Minisztárium kérésére a következők szerint került számfejtésre:

A módosítás csak azon közalkalmazottakat érinti, akiknek jogviszonya 2011. január 1. előtt kezdődött.

Vizsgálni kell, hogy az érintett munkavállalók következő bérelemei együttes összege 2010. december hónapban elérte-e a bruttó 94000 Ft-ot. Ezen bérelemek:

-          A fizetési fokozat szerinti garantált illetmény.

-          További szakképesítés, szakképzettség elismerésével összefüggő illetménynövekedés

-          A garantált összegen felüli – munkáltatói döntésen alapuló – illetmény(rész).

Amennyiben ezek együttes összege nem haladta meg a 94000 Ft-ot, úgy a kompenzáció csökkentése a következő képlet szerint történt:

A 2011. február havi garantált bérminimumra való kiegészítés + a minimálbérre történő kiegészítés összegéből le kell vonni a 2010. december havi garantált bérminimumra való kiegészítés + a minimálbérre való kiegészítés + a munkáltatói döntésű illetmény összegét.

Az így kapott különbözettel kell csökkenteni a dolgozó részére (a kormányrendelet 1. számú melléklete szerinti) járó kompenzációt.

Tájékoztatom továbbá, 2011. február hónaptól kezdve, ha a munkavállaló a tárgyhónap 15-ig munkáltatójának nyilatkozik az igénylésről, akkor a kompenzáció a tárgyhónap első napjától jár.

Ha a hónap 15-e után kerül benyújtásra a nyilatkozat, a kompenzációs összeg csak a következő hónaptól jár.

Zalaegerszeg, 2011. február 23.